Nem sok időm van mostanában blogolni. Kicsit sajnálom is, hiszen számomra mindig a legkedveltebb netes megjelenési forma volt, és ez mára sem változott. Ez az a műfaj, ahol az ember szabad teret enged a gondolatainak és az éppen aktuális véleményét megosztja az olvasókkal, akik a közzététel után azonnal véleményezhetik is az írást. És hát a vélemények bizony igen különbözőek, sokszínűek lehetnek, ha figyelembe vesszük kik is olvassák az adott blogot. Olyan emberek, akik valamilyen módon kapcsolódnak a blogoló személyéhez, kedvelik vagy utálják, de mindenesetre nem közömbösek iránta.
És mi késztetett most arra, hogy vasárnap délutánomból időt szakítsak kedvenc műfajom űzésére? A Jobbik elnökének, Vona Gábornak az írása, amely a héten megjelent Barikád hetilapban olvasható. A könnyebb megértés érdekében idéznék is a „Kortünet vagy kórtünet?” című írásából: „ Bizonyára sokszor hallottak már arról a közhelyről, hogy aki fiatalon nem radikális, az gazember, de aki még idős korára is radikális marad, az meg nem normális. Ennek ugye nagyjából az az üzenete, hogy radikálisnak lenni fiatalon csupán valamiféle kortünet, idősként pedig kórtünet. Eszerint az embernek előbb-utóbb be kell nőjön a feje lágya, fel kell hagyjon mindenféle naiv ábrándok kergetésével, és el kell fogadnia, hogy a világ olyan amilyen.” Talán furcsa egybeesés, de a héten másodszor találkozok ezzel a kijelentéssel. Még Vona Gábor írásának megjelenése előtt beszélgettem két nálam jóval idősebb, tapasztaltabb örök fideszes szavazóval, akikkel nem mellesleg elég jó kapcsolatban is állok. Az autószereléstől egy éles kanyarral átvitorláztunk a politikára, ahol is Orbán Viktor évértékelője és maga Orbán Viktor lett a téma. Ők elmondták, hogy megint milyen jó beszéd volt, és ismét bebizonyosodott számukra, hogy miniszterelnökünk mindent hibátlanul csinál. Bezzeg a jobbik! Bezzeg Vona Gábor, ugyanazt fújja, amit a szocik! ( Azért kértem, hogy ezt bővebben is fejtsék ki, mire gondolnak, nem igazán sikerült.) Észrevették ők is, hogy a témát kimerítették, ezért következett a mostanában szintén éles vitákat kiváltó Uniós tagságunk melletti(!) érvelésük, amelyben újfent szívesen vártam volna az EU számtalan előnyének felsorolását, de ezek megint csak elmaradtak. Én viszont örömmel említettem néhány dolgot, amely mindenképpen az Unióból való kilépés előnyei közé tartozik. Mivel a vitához innentől érdemben nem tudtak hozzászólni, jött a már említett megnyilvánulás: „ Fiatal még ez a gyerek, én is ilyen voltam, lázadó, radikális, majd benő az ő feje lágya is egyszer!”
Az igazság viszont az, hogy úgy érzem benőtt… Úgy érzem nem én állok rossz helyen, amikor a nemzetgazdasági miniszter kijelenti, hogy meg lehet élni 47.000 forintból, csatlakozik mellé Zsiga Marcell fideszes országgyűlési képviselő, Miskolc alpolgármestere a maga több mint 1.700.000-es havi fizetésével. Nem én állhatok rossz helyen akkor sem, amikor városunk „büszkesége” Dr. Szűcs Lajos többedmagával az Azori-szigetekre ruccan ki közpénzből, miközben az általa irányított megyében több ezer gyerek nem kap megfelelő és rendszeres étkeztetést. Szintén nem állhatok rossz helyen, amikor a helyi fidesz vezetője, nem mellesleg alpolgármester, az Ócsa város tulajdonát képező, az Ó-falu kellős közepén álló vályogházra bontási engedélyt kér a képviselő-testület megkerülésével, vagy éppen fideszes összefogással, a kormányhivatal szemet hunyása mellett, a lakosság megkérdezése nélkül kommunális adót vezetnek be, miközben saját illetményüket és költségátalányukat maximalizálják.
Szóval úgy érzem, benőtt a fejem lágya, és úgy gondolom éppen ez az, ami miatt képes vagyok a vasárnap délutánomból időt áldozni arra, hogy mindezen gondolatomat másokkal is megosszam. Ha valakire még szintén ráhúzzák a „fiatal radikális vagy, de majd megváltozol” lepedőt, akkor gondoljon arra, hogy mennyi teendőnk van még, mennyit kell még dolgoznunk azon, hogy a tőlünk idősebbek feje lágya is benőjön mihamarabb… Na most indulok és pihenés gyanánt kiszórok pár „Hazai Pályát”…
