2012. június 16., szombat

Megjelent a Hazai Pálya legújabb, nyári száma.

Megjelent Hazai Pálya legújabb, nyári száma. Magyarország legnagyobb példányszámú ingyenes újságja az ötödik számmal jelentkezik, benne számos könnyedebb, humoros témával, de több tabudöntögető, leleplező anyaggal.

Számos exkluzív cikket is tartalmaz a lap, olvashat többek között Vona Gáborral, a Jobbik elnökével, Dombóvári István humoristával, Bárdosi Sándor olimpiai ezüstérmes birkózóval, és Németh Alajossal, a Bikini együttes alapítójával készült interjúkat is.

A képekkel gazdagon illusztrált közéleti lap most is 2 millió (!) példányban jut el a magyar emberekhez. Ócsán 2200 darab kerül kiszórásra, keresse Ön is postaládájában!

2012. március 17., szombat

Idén is verhetetlen volt az ócsai pálinka!

A tavalyi év sikerén felbuzdulva ma rendezték meg immáron másodízben a Dél-Pest megyei amatőr bor, és pálinka versenyt Bugyin, a Forster Vadászkastélyban. 2011-hez képest jóval több amatőr borász és pálinkafőző mester mérette meg italát. Csak pálinkából, az elmondások szerint több, mint 120 félét versenyeztettek meg. A tavalyi évben-mint ahogyan biztosan sok ócsai emlékszik rá- kisüsti pálinka kategóriában ócsai győzelem született, akkor Szebedinszky János Turán szőlőpálinkája volt a legjobb a környéken. Nos, örömmel jelentem, a helyzet mit sem változott! 2012 legjobb kisüsti pálinkája újra Szebedinszky Jánosé, ám ezúttal a Cabernet Savignon szőlőpálinkája érdemelte ki a megtisztelő címet! Vörös bor kategóriában is az előkelő második helyet nyerte el János, Turán borával.
Ezúton is gratulálok neki, bízom benne, hogy lendülete nem torpan meg és még több éven keresztül megvédi címeit mind a pálinka, mind pedig bor kategóriában, ezzel pedig öregbíti városunk hírnevét is!

2012. március 13., kedd

Csak a díjak emelkednek...

Sokszor, sok helyen hallani, hogy az ócsai lakosok háborognak a magas víz-és csatornadíjak miatt, de ez sajnos megmarad az utcai viták szintjén.  Hiába a puffogás, a nemtetszés, érdemi lépést, cselekvést nem von maga után. Joggal kérdezhetjük azt is, hogy a képviselő-testületben helyet foglaló néhány képviselő, köztük polgármesteri álmokat is dédelgetők, ha már a programjukban külön kiemelték a víz-és csatornahálózat helyzetének rendezését, akkor most miért nem tesznek érdemi lépéseket? A decemberi közmeghallgatáson is rákérdeztem, miért szükséges közel 6%-kal megemelni ezeket a díjakat, miközben a környéken így is Ócsán a legmagasabbak? Nem tudok még egy települést mondani, ahol a 4,2 %-os infláció mértékét meghaladó emelést fogadott volna el  a képviselő-testület. Ráadásul, így Ócsán a víz-és csatornadíj együttesen 816 forint/m3 január 1-től. Ugyanez az ár például a szomszédos Inárcson 612 forint. 


Sem a közmeghallgatáson, sem máshol a testület tagjai közül, egy ember nem akadt, aki szintén hangot adott volna annak a ténynek, hogy bizony a DHRV nem a legjobb opció a városunknak. Kicsit utána is néztem, ugyan mit írnak a Dunaharasztiban élők, akik jobban ismerik a Kft-t és annak vezetését. Érdekes oknyomozó cikkre bukkantam a Magyar Hírlapban, melyet Lánczi Richárd jegyez
Dunaharaszti város szocialista polgármestere megválasztása után az addig teljes egészében önkormányzati irányítású közműszolgáltatásba új befektetőt vont be. A cég éppen csak nyereséges, bár a közüzemi díjak a tulajdonosi szerkezet változása után átlag 85 százalékkal emelkedtek. 
 Dunaharasztinak 2002-ben szocialista polgármestere lett Dr. Szalay László személyében (a mai napig ő a polgármester). A városvezető első döntései között szerepelt a Haraszti Vízközmű Kht. átvilágítása. A vizsgálat végeredményeként az addig százszázalékos önkormányzati tulajdonban álló Kht.-t a veszteséges üzemeltetésre hivatkozva megszüntették, majd létrehozták a Dunaharaszti Regionális Városüzemeltetési Kft.-t (DHRV Kft.). Az ötvenegymillió forint jegyzett tőkéjű cégbe új befektetőt is bevontak. A megváltozott szerkezet szerint az önkormányzat 51 százalékot birtokol, míg a társként beszálló Bíró Vencel és ifj. Bíró Vencel pedig 49 százalékot vásárolt meg a DHRV-ben 24,9 millió forintért. Az új társaság a régi, főkönyv szerinti több mint 90 millió forint értékű vagyont 32 millió forintért vett át, ami ellen az egykori kht. igazgatója több esetben is szót emelt. A társasági szerződés érdekessége, hogy az ügyvezetőt a kisebbségi tulajdonosok jelölhetik, és visszahívni csak háromnegyedes többséggel – gyakorlatilag sehogy sem – lehet. A felügyeletet az önkormányzat a háromtagú felügyelőbizottságból két fővel gyakorolja. Bár a testületben három közgazdász végzettségű képviselő is dolgozik, ennek ellenére két teljesen más területen tevékenykedő – esztergályos, zöldséges – tag látja el a felügyeletet a cégben. Az ügyvezető most is ifj. Bíró Vencel. A cég rövid időn belül milliárdos forgalmú vállalkozássá nőtte ki magát, ugyanis az összes közműszolgáltatást – víz, szennyvíz, szemétszállítás – bevonták a DHRV-be. A közüzemi díjak az elmúlt öt évben csaknem kilencven százalékkal emelkedtek. Ennek ellenére a vállalkozás csak szerény eredményeket képes produkálni, mérlege szerint a megnövekedett bevételt rejtélyes költségnövekedések emésztik fel. Egy 2004-es, a DHRV Kft. és az önkormányzat közötti koncessziós megállapodás szerint bizonyos építési, bontási, útkarbantartási, csapadékcsatorna-tisztítási munkálatokat, évi 60-100 millió forint értékben kiszerveznek a közbeszerzés alól. Ezeket korábban, többnyire alvállalkozóként a jelenleg ukrán tulajdonban lévő Malaro Kft. végezte. Az önkormányzati lap kiadását egy Bristol Solution nevű vállalkozás végzi, amelyet részben egy offshore cég tulajdonolt, Proginfo International néven. Ez vált a DHRV Kft. informatikai és marketing partnerévé is.
A helyiek szerint a cégből történő gigászi pénzkiáramlás többek között ezeknek a megrendeléseknek és a furcsa gazdálkodásnak köszönhető. 
Aki Dunaharaszti és Ócsa vonatkozásában azonosságokat vél felfedezni, nos az nem jár messze az igazságtól. Érdekesség az is, hogy alpogármester úr azzal a válasszal indokolta a 6%-os emelést, hogy a cég rengeteg pénzt fordított a víz-és csatornarendszer karbantartására (pl.: víztorony tisztítás), ami felemésztette a bevételeket, és gyakorlatilag nem tudunk nyereségről beszélni. Nehezemre esik ezt elhinni akkor, amikor a szociális lakópark építése kapcsán éppen az volt az egyik kulcsfontosságú momentum, hogy a csatornahálózatunk elavult és puffertározó építésére van szükség. Én inkább azt gondolom, hogy a DHRV rossz gazdálkodása (meg egyes emberek mentalitása) Ócsán sem javult, nálunk is csak a díjak emelkednek.

                                                                            dunaharasztima.hu nyomán 

2012. február 19., vasárnap

Nekem benőtt a fejem lágya...

Nem sok időm van mostanában blogolni. Kicsit sajnálom is, hiszen számomra mindig a legkedveltebb netes megjelenési forma volt, és ez mára sem változott. Ez az a műfaj, ahol az ember szabad teret enged a gondolatainak és az éppen aktuális véleményét megosztja az olvasókkal, akik a közzététel után azonnal véleményezhetik is az írást. És hát a vélemények bizony igen különbözőek, sokszínűek lehetnek, ha figyelembe vesszük kik is olvassák az adott blogot. Olyan emberek, akik valamilyen módon kapcsolódnak a blogoló személyéhez, kedvelik vagy utálják, de mindenesetre nem közömbösek iránta.

És mi késztetett most arra, hogy vasárnap délutánomból időt szakítsak kedvenc műfajom űzésére? A Jobbik elnökének, Vona Gábornak az írása, amely a héten megjelent Barikád hetilapban olvasható. A könnyebb megértés érdekében idéznék is a „Kortünet vagy kórtünet?” című írásából: „ Bizonyára sokszor hallottak már arról a közhelyről, hogy aki fiatalon nem radikális, az gazember, de aki még idős korára is radikális marad, az meg nem normális. Ennek ugye nagyjából az az üzenete, hogy radikálisnak lenni fiatalon csupán valamiféle kortünet, idősként pedig kórtünet. Eszerint az embernek előbb-utóbb be kell nőjön a feje lágya, fel kell hagyjon mindenféle naiv ábrándok kergetésével, és el kell fogadnia, hogy a világ olyan amilyen.” Talán furcsa egybeesés, de a héten másodszor találkozok ezzel a kijelentéssel. Még Vona Gábor írásának megjelenése előtt beszélgettem két nálam jóval idősebb, tapasztaltabb örök fideszes szavazóval, akikkel nem mellesleg elég jó kapcsolatban is állok. Az autószereléstől egy éles kanyarral átvitorláztunk a politikára, ahol is Orbán Viktor évértékelője és maga Orbán Viktor lett a téma. Ők elmondták, hogy megint milyen jó beszéd volt, és ismét bebizonyosodott számukra, hogy miniszterelnökünk mindent hibátlanul csinál. Bezzeg a jobbik! Bezzeg Vona Gábor, ugyanazt fújja, amit a szocik! ( Azért kértem, hogy ezt bővebben is fejtsék ki, mire gondolnak, nem igazán sikerült.) Észrevették ők is, hogy a témát kimerítették, ezért következett a mostanában szintén éles vitákat kiváltó Uniós tagságunk melletti(!) érvelésük, amelyben újfent szívesen vártam volna az EU számtalan előnyének felsorolását, de ezek megint csak elmaradtak. Én viszont örömmel említettem néhány dolgot, amely mindenképpen az Unióból való kilépés előnyei közé tartozik. Mivel a vitához innentől érdemben nem tudtak hozzászólni, jött a már említett megnyilvánulás: „ Fiatal még ez a gyerek, én is ilyen voltam, lázadó, radikális, majd benő az ő feje lágya is egyszer!”
Az igazság viszont az, hogy úgy érzem benőtt… Úgy érzem nem én állok rossz helyen, amikor a nemzetgazdasági miniszter kijelenti, hogy meg lehet élni 47.000 forintból, csatlakozik mellé Zsiga Marcell fideszes országgyűlési képviselő, Miskolc alpolgármestere a maga több mint 1.700.000-es havi fizetésével. Nem én állhatok rossz helyen akkor sem, amikor városunk „büszkesége” Dr. Szűcs Lajos többedmagával az Azori-szigetekre ruccan ki közpénzből, miközben az általa irányított megyében  több ezer gyerek nem kap megfelelő és rendszeres étkeztetést. Szintén nem állhatok rossz helyen, amikor a helyi fidesz vezetője, nem mellesleg alpolgármester, az Ócsa város tulajdonát képező, az Ó-falu kellős közepén álló vályogházra  bontási engedélyt kér a képviselő-testület megkerülésével, vagy éppen fideszes összefogással, a kormányhivatal szemet hunyása mellett, a lakosság megkérdezése nélkül kommunális adót vezetnek be, miközben saját illetményüket és költségátalányukat maximalizálják.
Szóval úgy érzem, benőtt a fejem lágya, és úgy gondolom éppen ez az, ami miatt képes vagyok a vasárnap délutánomból időt áldozni arra, hogy mindezen gondolatomat másokkal is megosszam. Ha valakire még szintén ráhúzzák a „fiatal radikális vagy, de majd megváltozol” lepedőt, akkor gondoljon arra, hogy mennyi teendőnk van még, mennyit kell még dolgoznunk azon, hogy a tőlünk idősebbek feje lágya is benőjön mihamarabb… Na most indulok és pihenés gyanánt kiszórok pár „Hazai Pályát”…

Megjelent a Hazai Pálya legújabb száma!

 Megjelent a Hazai pálya legújabb száma. A kéthavonta megjelenő újságban ezúttal Varga Miklós vall a vén Európáról, olvashatnak uniós tagságunkról,celeblányokról Dubaiban, Stohl Andrásról és még sokminden másról.
Szervezetünk is megkapta az Ócsa terítésére elegendő 2400 példányt, így jövőhéttől keresse Ön is postaládájában! 
Az alábbi linkre kattintva közvetlenül is olvsahatja a lapot: