2011. szeptember 12., hétfő

Jól sikerült a tábla avatás


Köszönettel tartozom mindazoknak, akik eljöttek pénteken a táblaavatásra, annak ellenére, hogy az időpont nem a megszokott volt. Remélem sokáig érintetlenek maradnak majd a táblák, még akkor is, ha néhány rosszindulatú, beszűkült látókörű  ember nem tudja elviselni, felfogni, hogy a latin betűk előtt bizony rovásjeleket használtak őseink.
 Úgy gondolom, ha büszkék vagyunk Árpád-kori településünkre, ha büszkék vagyunk a műemlék templomunkra és az Ó-falura a vályogházakkal (már amit még nem bontottak le), akkor éppen itt volt az ideje egy rovásírással készült helységnévtáblának is.
Legyünk büszkék rá!

                                           Lerántjuk a leplet a  tábláról


                                            Petrás János (Kárpátia) beszél

                                            Csoportkép

2011. július 31., vasárnap

Kinek lesz jó a cementgyár?

Megdöbbenve fogadtuk mi ócsaiak, hogy Tájvédelmi Körzetünk tőszomszédságában cementgyárat kíván létesíteni a Holcim Zrt. Bár Elosztó és Logisztikai Központként szerepel minden hivatalos tájékoztatóban, azért nekünk nincsenek illúzióink, hogy mi is épül valójában, messze van a zöldmezős beruházástól az egészen biztos. Én most nem foglalkoznék azzal, hogy valójában mennyi cementpor, mennyi vas-szulfát vagy éppen rákkeltő króm6-oxid kerülhet a levegőbe. Ezt bízzuk a szakemberekre, hatóságokra…
Egyszerűbb és ember közelibb kifogásaim és érzéseim vannak a gyárral kapcsolatban.
Dr. Dobos István projektvezető néhány mondata erősen elgondolkodtatott, jegyzőkönyvben rögzítve mondja: „Ezen a helyszínen találták az egyik legkevesebb védendő növényt, vagy madárfajt. Hüllőkben gyíkot találtak, fogolypárt és pacsirtát. Megnézték mi lesz, ha lesz itt egy ipari létesítmény. Ezek a fajok odébb fognak költözni, tehát ennek az élőhelyét nem zavarta meg.”
Ugye érti Ön is? Valahogy, valamilyen módon lemodellezték, mi lesz itt, ha egy gyár épül. Arra a következtetésre jutottak, hogy az ott lévő állatvilág, majd arrébb költözik, így tulajdonképpen nem is avatkozott be senki az élőhelyükre! Érdekes nem?
Azt se felejtsük el, hogy a tervezett elosztó és logisztikai központ területe és annak környezete művelt mezőgazdasági terület, amely védett állatok táplálkozóhelye, tehát a beruházás ennek megsemmisülését jelenti. Mindezek mellé, a teljes hozzá nem értésről tanúskodik az a határozat is, melyben az intenzív területbolygatással járó munkálatokat fészkelési időn kívülre, tehát augusztus és február között tervezik. Az nem tűnt fel senkinek, hogy számos védett állatfajról beszélhetünk (gyurgyalag, cigánycsuk, bíbic, szalonka, nagy goda, tücsökmadár, haris, piroslábú cankó, parlagi vipera), melyek mind saját életük különböző ciklusában (táplálkozás, vándorlás, tojásrakás, költés stb.) használják ezt a területet és környezetét, tehát effektíve nincs olyan időpont, hogy oda nem illő emberi beavatkozás ne zavarná meg valamely élethely normál működését. 
                                                         Piroslábú cankó (Kép: nadap.hu)

Ha ezen tényeket figyelembe vesszük, valamint kijelentjük, hogy a tervezett beruházástól néhány tízmillió forint adóbevételt lehet csak remélni (hiszen a Holcim iparűzési adóját Lábatlan kapja), hogy mindössze 25-30 ember foglalkoztatásáról van mindösszesen szó, hogy  a munkavégzés csúcsidőszakában(május 1-től október 31-ig) a beszállítás 4 irányvonattal tervezett, ami vonatonként 15 vagont jelent 50 tonna/vagon kapacitással, hogy a közúton történő kiszállítás forgalma a tervek szerint napi 91 darab cementet kiszállító járművet (24 tonna/teherautó) jelent, akkor joggal kérdezhetjük, hogy kinek és milyen előnye származhat ebből a beruházásból? A környékbelieknek, dabasiaknak, inárcsiaknak, kakucsiaknak, újhartyániaknak, ócsaiaknak és a fokozottan védett állatainknak és növényvilágnak egészen biztosan semmilyen. Félő, hogy a gyár megépül, mi pedig megint magára hagytuk a tehetetlen, védekezésre képtelen, több száz éve itt élő állatvilágot. Így pusztítunk el mi emberek szépen lassan mindent magunk körül…

2011. június 28., kedd

Nem lett városi emléknap június 4.




Gyors jelentés a ma délutáni testületi ülésről:

Ehhez kapcsolódóan szemezgetés a városokból, ahol önkormányzati szintű trianon megemlékezés volt, vagy városi emléknappá nyilvánították június 4-ét, nálunk ez is megerőltető....

Várpalota:

Dabas:

Sümeg:

Dunaújváros:

Tápiószele:

Hajdúszoboszló:

Kazincbarcika:

Ópusztaszer:

Vác:

A helyi képviselőinknek meg néhány mondat a fidesz.hu-ról, 2010-ből:

Emlékülést tartott ma az Országgyűlés a 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján; a megemlékezésen beszédet mondott Schmitt Pál házelnök, Sólyom László köztársasági elnök és Német László nagybecskereki püspök. Az emlékülésen az MSZP-frakció nem vett részt.

A Trianon-emlékülés délután fél ötkor, a szerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának pontos időpontjában, a nemzeti zászló és a történelmi zászlók bevonulásával, harangzúgással, majd a Himnusszal vette kezdetét.

Az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében kiemelte: kötelességünk előre tekinteni, és a megváltozott körülmények közepette minden lehetőséget megragadni sebeink gyógyítására.

Nem revíziót - hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának. Európa jövője is a közös értékek megőrzésében rejlik, az emberek jogain és méltóságán, a kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapszik - fogalmazott.

Schmitt Pál hangsúlyozta: az újonnan megalakult Országgyűlés már nem üres kézzel érkezett a pénteki évfordulóra.

Törvényt alkottak az állampolgárságról, így minden magyar ember számára lehetővé válik, hogy szabad akarata szerint a nemzet alkotó részévé váljék. Törvénybe foglalták, hogy június 4-e a nemzeti összetartozás napja, és törvényt alkottak a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről - mutatott rá a fideszes politikus.

"Ezzel eleget tettünk a nemzet kívánságának, a nép akaratának, és lelkiismeretünk parancsának. Eleget tettünk továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 6. paragrafusának, amely kimondja, hogy Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarokért" - fogalmazott.

Schmitt Pál reményének adott hangot, hogy a magyarok lakta térség teljes európai uniós integrációja tíz év múlva, a békeszerződés százéves évfordulójára valósággá válik, a bennünket elválasztó határok eltűnnek, az Európai Unió alapvető szabadságjogai maradéktalanul érvényesülnek a kárpát-medencei régióban is.

Ha szolidaritásunk és elkötelezettségünk nem csökken, ha komolyan vesszük a nemzet határok feletti újra egyesítését, akkor majd tíz év múlva mondhatjuk, hogy a sokáig elhallgatott vagy letagadott történelmi valósággal szembenéztünk, - "a múltat bevallottuk" és "rendeztük végre közös dolgainkat" - mondta.

Schmitt Pál kiemelte: elődeink bíztak abban, hogy a tört részére fogyatkozott Magyarország, amely belsőleg konszolidált, kifelé akcióképes, Kelet-Európa nyugalmának legmegbízhatóbb, életerős támasza lehet.

A házelnök ünnepi beszéde zárásaként, Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyar szavait idézte: "Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazám fia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni valaha mik voltunk, de inkább átnézni idővel mik lehetünk, és mik leendünk. A múlt hatalmunkból elesett, a jövendőnek viszont urai vagyunk."

2011. június 7., kedd

Csalódás-Június 4.

2010-ben a Magyar Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét. Vonatkoztassunk el attól, hogy maga a Trianon szó maradt ki a nemzeti összetartozás napjának még a nevéből is, hogy nem „Trianoni gyásznap” vagy éppen „Trianoni emléknap” lett június 4-e.
Attól viszont nem igazán tudok elvonatkoztatni, hogy a trianoni diktátum aláírásának 90. évfordulója alkalmából június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánító törvény nem rendelkezik a Nemzeti Alaptanterv módosításáról is, melyben június 4-ét például ugyanolyan kiemelt eseményként tanulnák a diákok, mint március 15-ét vagy éppen október 23-át. Nem rendelkezik továbbá a törvény az oktatási intézményekben tartott megemlékezések előírásairól, lebonyolításáról sem. 

Mindezek fényében elgondolkodhatunk rajta, miért is történt meg ez az impotens, látszat intézkedés? Miért nyilvánították a Nemzeti Összetartozás Napjává június 4-ét, amikor fideszes vezetésű városok sem ünneplik meg? Amikor egy darab magyar zászlót nem képesek kitűzni a Városházára? Amikor városi szintű megemlékezést sem vagyunk képesek megtartani? Amikor a meghívott városvezetők nem jönnek el a megemlékezésre? EZ NEM A JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM tagjainak a napja, hanem a magyarság legsúlyosabb tragédiájára való emlékezés, mert csak így őrizhetjük meg magyar identitásunkat, mert csak így biztosíthatjuk a külhoni magyarokat szolidaritásunkról, mert csak így tanulhatunk a történelemből!

Egyszerűen feldolgozhatatlan számomra az az érdektelenség, amire idén június 4-én kellett rájönnöm. Erősen el kell gondolkodnunk azon, hogy az Ócsa város fórumpótló blogján olvasott példát követve, mi is városi emléknappá nyilvánítsuk június 4-ét! Talán akkor nem degradáló fideszes városvezetőként vagy független önkormányzati képviselőként megjelenni egy ilyen megemlékezésen. Talán akkor majd kikerülhetnek a zászlók a Városházára és a villanyoszlopokra. Talán akkor majd tudatosul az emberekben, hogy ez nem a jobbikosok napja, hanem minden magyar emberé. Kivéve persze a hazaáruló kommunista és liberális, magyarellenes csőcseléket…

2011. június 5., vasárnap

A dolgozók nem adják fel-levél a FÉG vezetőinek

Fég Konvektorgyártó ZRT
Ócsa, Kiss János u. 34-38.



Gyarmathy Attila Vezérigazgató        és
Ámon Csaba Gazdasági vezérigazgató   részére


2011. május 10.-én az üzemi tanácstól átvettek írásban egy levelet, amelyben  a dolgozókat érintő kérdések lettek megfogalmazva. Ezen a napon 13 órakor bejelentették a munkavállalóknak, hogy csoportos létszámleépítésre tesznek bejelentést a munkaügyi központ felé. A feltett kérdések elől azzal a megjegyzéssel hátráltak ki, hogy későbbi időpontban térnek vissza rá. A dolgozók a következő naptól nem léphettek be a gyárba. Megjegyezném, hogy a törvény előírása szerint a dolgozók nagy többségét érintő intézkedések előtt az üzemi tanácsot tájékoztatni kellett volna, ezt nem tették meg. Tehát ez a lépés mondható törvénytelennek?

A kérdésekre a mai napig nem kaptunk válaszokat. Az üzemi tanács és a dolgozók tájékoztatása a mai napig nem valósult meg. Most már második bérfizetés napja közeleg, de sem fizetést, sem felmondási papírt, sem tájékoztatást nem kaptunk. Még a FÉG munkavállalói vagyunk.
Törvény adta lehetőségünket akarjuk érvényesíteni és követeljük a tájékoztatás megtételét.

Tényeket akarunk hallani és látni. 160 család megélhetése már veszélyben van, kritikus a családok helyzete. Gyógyszert nem tudnak kiváltani, közműveket kapcsolnak ki, élelemre nincs pénz. A törvény betartása, a tisztesség és emberség is azt kívánná, nem beszélve a becsületről, hogy legalább a ránk vonatkozó részletekről kapjunk tájékoztatást. Nem egy pár szétszórt levelet kérünk, talán annyit megérdemlünk, hogy szemtől szembe érveljenek. Feltettük számtalanszor a kérdést és kértük, szinte könyörögtünk még az utolsó benntöltött napon is, hogy tegye meg a vezetés a felszámolás kezdeményezését.

Újabb kérdést teszünk fel, miért nem tették meg a lépéseket  és a mai napig miért nem tették meg a felszámolás kezdeményezését. Mire, kire vártak, várnak? Gyarmathy úr válasza mi volt rá? Ugye emlékszik: - Már biztosan megtette valaki. Ez egy felelős vezető válasza?
Ha időben léptek volna most nem itt tartanának a családok, mert lehetőségük lenne a munkanélküli segélyből túlélni. Vagy rosszul látom? Minden nagyon jól működött és semmi gond nem volt a likviditással? Ha előbb nem vált nyilvánvalóvá, akkor március 16.-án tudatosulni kellett volna annak a ténynek, hogy nincs mentőöv. Pénz nincs, tehát a gyár befejezheti ténykedését. A mai napra már rendezett lett volna a mi helyzetünk.

Már észrevehették, hogy ez a 160 dolgozó rendkívül összetartó és a törvény adta lehetőségeket minden fórumon, hivatalban és nyilvánosságon igénybe veszik a jövőben is.
Amennyiben 2011. június 12.-ig az intézkedésekről és felmondásokról nem kapunk tájékoztatást a törvény lehetővé teszi számunkra a rendkívüli felmondások kikényszerítését, ugyan azok a jogaink lesznek mint a rendes felmondásoknál.
Már a nulladik percben vagyunk, emberéletek a tét. Nincs közöttünk és lehet, hogy hidegen hagyja, de volt már öngyilkossági kísérlet is. A lelkiismerete ezt is elviseli?

Válaszukra és hatékony intézkedésükre várva maradunk tisztelettel:


                                                     FÉG konvektorgyártó ZRT
                                                             Üzemi tanács
Ócsa, 2011. június 03.